Everyday Life

Miért szeretem? – Vendégposzt

Ez a bejegyzés encibab írása. Nyertesként lehetőséget kapott, hogy leírja a gondolatait, ő pedig élt ezzel a lehetőséggel, aminek én nagyon örültem. 🙂

Kellemes olvasást! 🙂

 

Az ember mindig örül, ha lehetőséget kap arra, hogy néhány sorban véleményt alkothasson valamiről, ami éppen foglalkoztatja. Ezért örültem ennek a lehetőségnek, hogy „vendégként” elmondhatom a gondolataimat.

Aztán amikor gép elé kerültem, már nem is tűnt annyira könnyűnek a dolog. Gondolatok-érzések kavarogtak bennem, hogy miről is szóljon az írás.

Aztán elolvastam egy posztot és annyira a „lelkembe vágott”, hogy úgy éreztem muszáj reagálnom az ott leírtakra.

Hát így született ez a poszt, melynek azt a címet is adhatnám,

 Hogy én miért szeretem…..

Fotó: pixabay.com

Fotó: pixabay.com

Azért, mert akkor voltam fiatal. Azért mert minden tárgy, emlék, film, zene arra az időre emlékeztet, amikor még „gondtalanul”, stressz nélkül éltem az életem. Azért mert eszembe jut a családommal töltött sok nyaralás, utazás és minden „kaland” amit együtt éltünk át. Azért, mert emlékszem mennyire tudtunk örülni egy darab banánnak is karácsony idején.  Azért mert eszembe jut, hogy milyen „körülményes” úton szereztük meg életünk első „nyugati” bakelit lemezét:)

Fotó: pixabay.com

Fotó: pixabay.com

 Azért , mert BOLDOG GYERMEKKOROM volt.

Pedig nem volt egyszerűbb az élet.  Igen, szegények voltunk és álmodoztunk. Hogy kényelmesebb volt-e akkor az élet? Egyáltalán nem. Mindenért meg kellett küzdenünk. A szüleinknek rengeteg munkával, nekünk a tanulással. Nem éltünk a szüleink nyakán, hanem együtt éltünk velük. Igen… megbecsültük a játékainkat, tárgyainkat, mert tudtuk, hogy nincs másik.

Fotó: pixabay.com

Fotó: pixabay.com

 És nem, nem szeretnénk visszamenni… Nincs rózsaszín köd.. Nem akarunk a múltban élni.

A jelenben élünk, alkotunk és tesszük a dolgunkat, kitartással, felelősséget vállalva a saját tetteinkért, gondolatainkért, melyekre gyerekként tanítottak és erre nevelve a saját gyermekeinket is. Igyekszünk valóra váltani az álmainkat, amiket akkor megálmodtunk.

A „RETRO” számomra nem egy „be nem váltott álom”.  A RETRO a gyermekkorom.

 

Köszönöm a lehetőséget, hogy ezt elmondhattam.

Írta: encibab

 

 

Ha tetszett, köszönöm ha megosztod a barátaiddal is.

Ha van kedved csatlakozz hozzánk a facebookon itt , még több vicces, és érdekes olvasmánnyal várlak.

Éééés... ne felejts el kommentelni, hogy részt vegyél az oldalon kommentelők sorsolásán, és írhass egy posztot a blogra. :)

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!