Everyday Life

Montessori, Waldorf, vagy egyik sem?

Vajon melyik a legjobb döntés?

A szülők nagyon nehéz döntési helyzetbe kerülnek, mielőtt iskolába, óvodába íratnák gyermekeiket. Mindenki a legjobbat szeretné csemetéjének, de vajon melyik a legjobb módszerrel rendelkező iskola, óvoda? Azt is figyelembe kell vennünk ilyenkor, hogy a gyermekünk számára melyik a legjobb módszer, neki mi válhat be, mit hozhat ki belőle a későbbiekben.

Igaz mi még nem vagyunk iskolaválasztás előtt, de már most érdemes informálódni, tapasztalatokat, véleményeket gyűjteni másoktól, hogy melyik iskola milyen. Minél több időnk van az információszerzésre, annál könnyebb lesz aztán meghozni a döntést, nem kell a beíratás előtti félévben ezen stresszelni. Na jó, bevallom, amúgy is olyan típus vagyok, aki szeret időben utánajárni a dolgoknak, majd alaposan körüljárni a témát. 🙂 Főleg egy ilyen döntésben.

 

Fotó: pixabay

 

A Montessori-módszer a személyiségközpontúságot, az egyéni megfigyelés és tanulás fontosságát hangsúlyozza. A pedagógusoknak tudnia kell a gyermekek belső fejlődési ütemét, és segíteniük kell kibontakoztatni azokat a dolgokat, melyeket a gyermek ki szeretne bontakoztatni. A pedagógusoknak tiszteletben kell tartaniuk a gyermek érdeklődését, önkéntességét, és akaratát, de figyelniük kell arra is, hogy a kényszer, és a stresszhatások elkerüljék a gyerekeket. A tanulásban szintén biztosítani kell a gyermek szabadságát. A tanuláshoz szükséges Montessori eszközök nyitott polcokon helyezkednek el, melyek közül a gyermek szabadon választhat, azonban miután nem használja, ugyanoda kell visszatennie az eszközt, hogy fennmaradjon a rend. Az eszközök amit használnak, egy megoldandó problémát tartalmaznak, illetve vissza tudják ellenőrizni általa a hibalehetőségeket is. Ez arra jó, hogy működésbe hozza a gondolkodás különböző síkjait.  Fontos elv náluk, hogy a gyerekek ne legyenek olyan környezetben, amely felzaklaná őket, vagy zavaró lehet számukra.

Mivel értek egyet, és mivel nem. Egyetértek azzal, hogy ez a módszer önállóságra neveli a gyerekeket, és ami tényleg fontos, megtanulják használni az eszüket, és megtanulnak gondolkodni, mielőtt cselekszenek. Amivel azonban nem értek egyet az a túlzott szabadság, illetve a stresszmentes nevelés, amire a társadalom még nincsen felkészülve, hiszen a munkahelyek nem így működnek. Amikor a gyerekek kikerülnek a való életbe, és elhelyezkednek egy munkahelyen, ott igenis rengeteg stresszhatás fogja őket érni, akár csak a magánéletben. Oké, hogy jó lesz a probléma megoldó képességük, de akkor hogyan fognak megküzdeni az őket ért zavaró tényezőkkel, és stresszhatásokkal. Ezeket ugyanis nem fogják tudni kezelni, így arra kényszerülnek, hogy felnőtt korukban tanulják meg, ami szerintem még nehezebb lehet, mint ha már erre lennének felkészítve. A túlzott szabadság azért sem tetszik, mert szintén a munkahelyekből kiindulva, nem sok olyan munkahely van, ahova akkor mennek be dolgozni amikor akarnak, és annyit dolgoznak, amennyit akarnak, ha pedig nem az érdeklődésüknek megfelelő a munka, akkor egyszerűen otthagyják azt?

 

Fotó: pixabay

 

A Waldorf-módszer szintén arra fekteti a hangsúlyt, hogy minél jobban megismerjék a gyermek személyiségét, felfedezzék a benne rejlő értékeket, majd ezeket segítsenek kibontakoztatni. Fontos, hogy amit a gyermekek megtanulnak, az kézzelfogható, és a lelkükkel áttekinthető legyen. Például a betűtanulásnál a betűket szeretettel közelítik meg, hiszen a betűknek történetük van. A módszer célja, hogy a gyerekek önmaguktól fedezzék fel a világ dolgait, illetve hogy érzéseik és gondolkodásuk egyszerre legyen ösztönözve, miközben megismerik a körülöttük lévő világ változatosságát. Arra tanítják a gyerekeket, hogy a társadalom más tagjaival együtt szabad közösséget legyenek képesek alkotni, valamint megfeleljenek a mai kor kihívásainak. Helyüket megálló, konfliktusokat jól kezelő, nagy teljesítményekre képes felnőtteket szeretnének nevelni, melyhez a művészet megismérésén át vezet az út, amely megóvja a gyermek fantáziáját, és gazdag belső világát.

Amivel egyetértek, és amivel nem. Egyetértek azzal, hogy faragjanak olyan felnőttet a gyerekeinkből, akik igenis megállják a helyüket az életben, legyen jó probléma megoldó képességük, és kezeljék jól a konfliktusokat. Igazából itt ki is merül a dolog, ugyanis a módszer többi részével már nem értek egyet, vagy lehet csak nekem hangzanak furcsán a dolgok. Hogy lehet a betűket szeretettel megközelíteni? Mit jelent az, hogy megóvják a gyermek fantáziáját? Nem nézhet olyat, vagy nem képzelhet el olyat, ami nem cukormázas rózsaszín felhőből áll? Ez is hozzátartozik az élethez, egy embernek a rossz dolgokat is tudnia kell elképzelni, mert az élet nem rózsaszín virágszirmokból, és buborékból áll. Az életben történnek rossz dolgok is. Ezt igazából mindegyik módszernél felfedeztem, hogy túlságosan próbálja megóvni a gyerekeket a rossztól. De ilyen nem létezik, rossz dolgok vannak, hozzátartoznak az élethez. A másik a művészet. Mi van akkor, ha egy gyereket nem érdekel a művészet? Akkor mit csinál helyette? Van más módszer, amivel megóvják a fantáziáját, és a kis lelki világát? Vagy ráerőltetik, hogy igenis neked ezt csinálni kell?

 

Fotó: pixabay

 

 

Mindkét módszer elég sok kérdést vet fel bennem, nyilván a leírtak csak egy töredéke annak, amennyit még tudni lehet a két módszerről. Egyenlőre azonban egyikben sem vagyok biztos, és leginkább az mellett foglalok álláspontot, hogy egyiket sem választanám a gyerekemnek.

 

Forrás: feszekiskola.hu;keresztovi.hu

 

Ti mit gondoltok ezerkől a módszerekről? Miben értetek egyet, és miben nem? Vannak esetleg saját tapasztalataitok?

Ha tetszett, köszönöm ha megosztod a barátaiddal is.

Ha van kedved csatlakozz hozzánk a facebookon itt , még több vicces, és érdekes olvasmánnyal várlak.

Éééés... ne felejts el kommentelni, hogy részt vegyél az oldalon kommentelők sorsolásán, és írhass egy posztot a blogra. :)

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!