Everyday Life

Miért ekkora divat a szájrapuszi?

Egy olyan szokás, amit sosem fogok tudni megérteni.

Nemrégiben belefutottam egy cikkbe, melyet egy anyuka írt az egyik lapnak. Ebben a bizonyos cikkben az anyuka azt taglalja, számára miért nem elfogadott az, amikor szájrapuszit adunk a saját gyermekünknek. Teljesen egyet tudok vele érteni, ez az a szokás, amivel nem igazán tudok azonosulni.

 

Fotó: google.com

 

Mi egy olyan család vagyunk, ahol puszival köszöntjük egymást. Az ölelések is mindennaposak, szóval olyanok vagyunk, akik ilyen módon is kimutatják az egymás iránti szeretetüket. Azt  azonban elképzelni sem tudnám, hogy ugyanúgy pusziljam meg a lányomat, ahogyan a férjemet, ugyanis míg a férjemet szerelemmel szeretem, a lányomat szeretettel. Szóval ez számomra bizarr. Ezzel szemben rengeteg olyan szülőt látok, akik így köszönnek el csemetéjüktől. Jó, persze, nyilván nekik meg az lehet furcsa, hogy mi nem így köszönünk el egymástól, ebben is van igazság.

Velünk is megesett, hogy szólni kellett apósomnak, mert a lányomnak állandóan a szájára adott puszit, amikor találkoztak. Nem igazán tudtam elnézni ezt, azon felül hogy bizarr látvány volt, mindig attól rettegtem, nehogy elkapjon valamilyen fertőzést. Szerencsére amikor szóltunk neki, hogy ezt nem igazán szeretnénk, abba maradtak a szájrapuszik.

 

Fotó: google.com

 

Azt sem igazán tudom elnézni, ha valaki a csecsemője szájára ad puszit. Mennyi, de mennyi fertőzésnek van így kitéve a kisbaba? Hiszen még a csapból is az folyik, hogy a kisbaba arcára, kezére, fokozottan ügyelni kell, mert számos fertőzés, baci és ki tudja még mi minden kerülhet rá, amitől aztán súlyos beteg is lehet. Rengeteg ilyen elrettentő kép kerint a neten is.

A veszélyeken felül ott van az is, hogy mit tanítunk így a gyerekeinknek? Szerintem ez teljesen összezavarja a gyerekeket. A mai világban amúgy is fokozottan ügyelni kell az emberi kapcsolatokra, arra, hogy kivel milyen viszonyban vagyunk, meddig mehetünk el, ezzel a “viselkedéssel” pedig nem igazán lehet határokat szabni. A mai kamaszok között nagyon sokan vannak, akik úgy cserélgetik a partnereiket, mint mások a bugyijukat, számukra miért lenne furcsa egy idegennek adott szájrapuszi akkor? És akkor megint csak visszakanyarodok arra, hogy cseppfertőzéssel mennyi fajta betegség terjed köztük. Nyilván nem azt mondom ezzel, hogy anyától meg apától hepatitist fog kapni a gyerek, de szerintem már kisgyermekkorban kell megtanítani azt, hogy kivel milyen viselkedési normákat tartunk fenn.

 

Fotó: google.com

 

Honnan jött egyáltalán ez a szokás? A filmekből, ahol más kúltúrákban elfogadott az, ha a gyereknek szájrapuszit adnak? És miért csak az van szokásban, hogy az anyukák a kislányuknak ugyanúgy adnak szájrapuszit, mint a fiaiknak, az apák azonban csak a lányaiknak? Ha a fiaiknak adnának az már túl buzis lenne? Ez miért nem lett annyira elfogadott?

Ti elfogadottnak tartjátok ha valaki szájrapuszit ad a gyerekének? Mit gondoltok erről?

 

 

 

Ha tetszett, köszönöm ha megosztod a barátaiddal is.

Ha van kedved csatlakozz hozzánk a facebookon itt , még több vicces, és érdekes olvasmánnyal várlak.

Éééés... ne felejts el kommentelni, hogy részt vegyél az oldalon kommentelők sorsolásán, és írhass egy posztot a blogra. :)

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Gábor Kőrösi says:

    Semmi baj azzal aki így gondolkodik! Csak az agya beteg😁😉

  2. Kedves András!

    Én semmi olyat nem mondtam, hogy beteg lenne az agya annak, aki szájon csókolja a gyerekét, és mint írtam, számomra inkább bizarr, de semmiképpen nem ítélem el. Úgyhogy kérlek tartózkodj a sértegető hangvételű kommentektől, szívesen meghallgatok pro-és kontra érveket, ahogy eddig is beszélgettünk már róla, mindezt azonban kérem normális hangvételben tenni.

  3. Varga András says:

    Ez a cikk, minden ami a frigidségről szól. A szájra puszi a saját gyermekünkkel aki a testünk és vérünk, olyan szinten nem szorul magyarázatra, hogy nem is értem ezt a cikket.lehet a férjed vagy a feleséged az akinél legálisnak érzed a szájrapuszit,de innentől kezdve az csakis a szexusról szól számodra.amikor az irodalomban találkozunk az össze vissza csókolám kifejezéssel,az sosem szexusról szól pl,hanem a szeretet kifejezésének módjáról.hogyan lehetne saját gyermekeknek a szájának a puszilása különb annál mint amikor a combjukat harapdáljuk vagy a hasukat piszilod.gyermekeinknek szülői vagyunk általunk léteznek.ha ebbe bárki barmi furcsát talál annak beteg az agya.szexualisan retardált.es akiben egyaltalan felmerül h a gyermeke szajanak puszilasa beteg,az beteg maga.

  4. Sz. M. says:

    Számomra is idegen a szájrapuszi, csakis a férjemtől fogadható el.
    Egyik gyerekem nagyon szeretett volna így puszilgatni, de én következetesen hárítottam: mondtam, hogy oda CSAK apa, és majd neki is lesz felesége, akinek ő is adhat.
    Különben köszönéskor is csak családon belül elfogadott nálunk az arcra puszi. Barátoknál, pláne ismerősöknél számomra túl sok, legyen elég az ölelés, ha egyáltalán.

    Ez nálunk teljesen független a fertőzésektől, és nem a testi kontaktus ellen van kifogásom (sokat vannak ölben, birkózunk, csikizünk). Egyszerűen a puszi más fokozat, pláne a szájra.

    De persze ahány ház, annyi szokás. Tartsa ki-ki tiszteletben a másik határait, és nincs gond.

  5. Bomi Neko says: (előzmény @Klaudi)

    Én is köszönöm a választ! Igazából csak arra akartam kitérni, hogy a fertőzésektől nem kell félni, egészségügyi szempontból nincs a világon semmi hátránya vagy akadálya a szájrapuszinak, ez teljes mértékben biztos 🙂 Persze a szülő szempontjából ezt sokszor nehéz elhinni, de ennek főleg az az oka, hogy manapság egyre jobban védve vannak a gyermekek a környezet hatásaitól, így elterjedt az a felfogás, miszerint a betegség rossz, amitől védeni kell a gyereket, miközben a betegség egy teljesen normális folyamat, amely segíti a gyermek immunrendszerének erősödését.

    Igen, olvastam a többi hozzászólást, de a neten fellelhetők mind 1-1 esetek. A pszichológusnak sem azért van igaza, mert ő pszichológus, hanem mert egyrészt nemzetközi kutatásokra alapozza a véleményét, másrészt pedig majdnem 40 éve praktizál, és napi szinten megfordul nála kb. 20 gyermek, és mindez azért jóval hihetőbb a neten olvasott 1-1 véleménynél.

    Egyébként a szájrapuszi egy ősi állati ösztönből indul ki, az állatvilágban gyakori, hogy az “anyuka” szájában viszi a gyermekének az ételt, esetleg meg is rágja helyette. Az embereknél is egy ősi, ösztönös szokás, amely erősíti a kapcsolatot, amennyiben a felek igénylik. Persze ahány gyermek-anya, annyiféle viselkedés, én láttam már olyat, hogy anyuka egyáltalán nem volt híve a szájrapuszinak, a gyermekben viszont megvolt az ösztön, ő igényelte, hogy adjon-kapjon, de mivel anyuka nem akarta, így végül tiltva lett, és végül ez okozott problémákat a későbbiekben a gyermekben, mert úgy fogta fel, mintha a szájrapuszi valami veszélyes, rossz dolog lenne.

    Összességében nem lehet pontosan megmondani, hogy melyik szokás jó vagy melyik nem. Az anya-gyermek puszinak gyakran nagy jelentősége van a kötődés, kapcsolat kialakulásában, de a legtöbben azt mondják, hogy ennek elmaradása sem probléma. A lényeg igazából az, hogy kölcsönös legyen a dolog, ne csak az édesanya akarja vagy tiltsa a dolgot. Ami pedig igazán káros a gyermekek lelkére, az az interneten kialakult vita arról, hogy mi a normális (hiszen mindkettő normális, erről egyszerűen kár szót ejteni), mert emiatt sok családban, sok szülőben kialakul valamiféle túl pozitív/negatív vélemény ezzel kapcsolatban, amit próbálnak követni és továbbadni, és ennek a következményét mindig a gyerekek szívják meg sajnos. És sajnos sok nagy gyerekvédő, akik szerint ez nem normális, elindítottak egy olyan lavinát, amivel sokkal többet ártanak a gyermekeknek, mint egy teljesen ártatlan és természetes szájrapuszival. Ugyanúgy természetes, mint a gyermek fürdetése, közös fürdés, együttalvás a gyermekkel, amik semmivel sem különbek, felnőttkorban ezeknek is szexuális töltetük lesz, gyermekkorban mégse gondolja ezeket senki sem furcsának (ameddig egy sztár nem posztol ki egy közösen fürdős vagy alvós képet, mert onnantól már az lesz az új trend, hogy az is árt a gyermeknek).

    Sokszor sajnos még egy ilyen internetes blognál se lehet tudni, hogy milyen szülő látja, és hogy rá, illetve a gyerekére ez milyen hatással lesz, és hogy esetleg emiatt mennyi sérelem fog érni egy ártatlan gyermeket, aki semmiről sem tehet. Persze ez abszolút nem a te hibád vagy más bloggereké, csak azért rossz belegondolni, hogy ismét kialakult egy vita egy természetes dologról, ami miatt azok szenvednek kárt, akiket a szájrapuszi-ellenes cikkek állítólagosan védeni akarnak 🙁

  6. Szia!

    Nagyon szépen köszönöm a hozzászólásodat. 🙂 Túlóvni én sem óvóm túl a lányomat, nincs állandó mértékben Domestosozás nálunk, hogy úgy mondjam :)) Volt bölcsis, most ovis, soha nem vettem ki azért mert a társai betegek voltak, sőt ha ő volt náthás, de nem volt láza én is vittem ahogy a többi anyuka. Igen, mindez amit leírtam csupán az én véleményem, többször hangoztatom a posztban hogy én nem tartom jó ötletnek ezt, de nyilván akiknél ez a szokás, az lehet furcsa, hogy mi nem pusziszkodunk szájra. Nem csak a neten keringő rémhírek miatt vagyok ellene a dolognak, hiszen én sem hiszek el mindent, amit ott olvasok, azt azonban soha nem tudhatjuk, hogy mi lappang bennünk, vagy a gyerekben éppen, amit sokkal könnyebben elkapunk egymástól, ha szájra adunk egymásnak puszit. A közösségi oldalon nagyon jókat hallottam a bejegyzéssel kapcsolatban, érveket és ellenérveket egyaránt, olyanoktól is, akiknél gyerekkorában ez volt a szokás, és elmesélte most hogyan éli ezt meg felnőttként, és nem éppen jól. Nem biztos, hogy a pszichológusoknak is mindig igaza van.
    Attól függetlenül, hogy mit mondanak az orvosok én féltettem az ilyentől a kislányomat amíg pici baba volt, úgy látszik nálam így jön ki az anyai ösztön :))
    Amit még láttam a bölcsiben sajna az volt, hogy sokan gyerekek egymás szájára adtak puszit a csoporton belül, vagy akár ismeretségen belül. Félre értés ne essék, nem ítélem el azokat, akik a gyermekük szájára adnak puszit, mindössze annyit írtam hogy számomra ez bizarr, maga a látvány is. Ettől még nem azt tanítom a lányomnak, hogy csúfolni kell azokat a gyerekeket, akik így köszönnek el az anyukájuktól. Amikor megkérdezte, ő miért nem adhat a szánkra puszit, nem mondtuk neki hogy azért mert az rossz dolog, mindössze annyit, hogy mert ő a mi kislányunk, és ő az arcára kapja a puszit, és oda is adhat nekünk. Nem volt vele semmi problémája, azóta látott olyan kisgyereket aki az anyukája szájára adott puszit, egy árva szót sem szólt neki. 🙂 szóval nem úgy állítjuk be neki, hogy attól, mert mi nem csináljuk, ez egy rossz és elítélendő dolog lenne.

  7. Bomi Neko says:

    Szia!

    Mindenféle rosszindulat nélkül, szerintem abba kéne hagynod az internet böngészését a betegségekkel kapcsolatban, mert a sok rémhír miatt ilyenkor előfordul a gyermekek túlvédése és az semmivel se jobb, mintha nem vesszük komolyan a problémákat. Főleg, ha ezt egy népszerű internetes blogon úgy adod tovább az embereknek, mintha tény lenne. Újszülött- és gyermekosztályon dolgozom, napi szinten vagyok kapcsolatban édesanyákkal és gyermekekkel, orvosokkal (a főorvosunk külföldön praktizált évekig), és minden alkalommal elmondjuk szülőnek, hogy betegségek terén csakis orvosra és ne az internetre hagyatkozzanak, mert nagyon elterjedtek a tévhitek, ennek következtében a gyermekek túlóvása, és úgy tapasztaljuk, hogy a túlvédett gyermekek sokkal betegesebbek lesznek. A bölcsödében járók gyermekek általában kevésbé betegesek oviban, mert korábban már összeszedtek pár apróbb fertőzést, így ellenállóbbak lettek. Mi az oltások jelentős részét sem javasoljuk, a bárányhimlőn például javasolt gyermekkorban átesni. A gyermekek oviban általában apróbb fertőzéseket kapnak csak el, semmi igazán komolyat, amely orvosi kezelés mellett hamar megszüntethető. Ez hosszú távon hasznosabb, mintha a gyermeket a legkisebb apróság miatt is kiíratják (például, hogy több ovistársa beteg), és később azt látjuk, hogy az egyébként jó képességű gyermek lemaradozik, mert amin mások már óvodás korukban átestek, így megerősödött az ellenálló képességük, azon nekik iskolás korban kell átesni rengeteg hiányzással, ez pedig természetesen meglátszik a tanulmányi eredményükön is.

    És az is tévhit, hogy azok a gyermekek, akik úgy nőttek fel, hogy normális volt számukra a családon belüli szájrapuszi, ők később barátoknak is könnyebben adnak szájrapuszit, esetleg fiúkkal is hamarabb mennének tovább.

    A szájrapuszi kérdése is felmerült már nálunk, mert volt olyan anyuka, aki kíváncsi volt, és orvostól szerette volna hallani, hogy ez mennyire egészséges vagy egészségtelen, káros vagy nem az. Csecsemő- és gyermekorvos azt mondta, hogy egészségügyi szempontból ennek nincs akadálya, hacsak az anya nem hordoz valami komolyabb betegséget (de arról tudna). Gyermekpszichiáter véleménye szerint pedig ez kiskorban gyakran ösztönösen alakul ki a szülő és a gyermek között, amit nem kell elutasítani vagy tiltani, körülbelül iskolás korra ez magától megszűnik. Persze ha a szülő ezt ellenzi, azzal sincs semmi baj. A baj azzal van, ha valaki mást ezt az ösztönös, ősidők óta, állatoknál is jelenlévő ragaszkodási szokást elítéli, esetlegesen a gyermeket vagy másokat is erre ösztönöz, mert ha egy ilyen ártalmatlan mozdulatot elítél a társadalom, az kihat a gyermek lelkére is. Például gyakori, hogy néhány család hangoztatja a gyermek előtt, hogy ez nem normális, így a gyermekük elhiszi, és elkezdik piszkálni azt, akinél azt látják, hogy így köszön el az anyukájától.

    Szóval semmi gond a véleményeddel és hogy ezt ellenzed, csak kérlek kicsit emeld ki, hogy ez a te véleményed, ennek egyébként nincs ellenvetése, mert a szájrapuszival semmilyen téren nincsen probléma, viszont ezen rémhírek és tévhitek sokkal sokkal nagyobb kárt tudnak okozni a gyermek lelkében.


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!